Legszívesebben felszívódnék egy homályos ködfelhővé. Minden reggel ránehezednék a városra és mindenhol némán meghúznám magam. Csak lennék és nem szólalnék meg. Maga enne a tökély. Csend és nyugalom ez lennék én. Bármit megtennék, hogy most eltűnhessek. Elfeledhessek mindent mit a lelkem nem bír most el. Minden súlyt levenni a vállamról és tollpihe könnyűen szállni az égen...ez lenne talán az egyetlen megoldás. Menekülni, csak futni míg a lábam bírja, hogy ne érjen utol
senki és semmi.