- Felütés!  ordított mellettem egy hang.
A meccs elkezdődött. A labda repkedett a háló felett és egyenesen felém tartott. Éreztem, ahogy a lábam elrugaszkodik a talajból és ujjbegyeimnél már éreztem a labdát. Már a tenyeremhez ért...és átrepült a háló felett.
- Náluk a pont. - és a tanár felém mutatott.
Büszke voltam magamra, mert gyűlöltem a röplabdát és most megmutattam neki, hogy akkor is jó vagyok benne. Ez olyan volt, mint mikor bebizonyítod valakinek, hogy nem olyan vagy, mint amilyennek hisz. Hiszen az élet ilyen apró kis csatákból áll és minden apró győzelemnek örülni kell.