Amikor az ember csak tehetetlenül forgolódik az ágyban és bámulja a plafont az éjszaka közepén már csak abban reménykedik, hogy legalább valami világot megrengető gondolatmenet támadja meg de ahogy az ablak alatt feküdve látja, hogy egyre világosabb van odakint ... kezdi feladni a reményt. Vgül totálisan elkezdi átadni magát a szenvedésnek, hogy valami titkos erő nemhagtya az álomvilába zuhanni csak gyötörte a semmittevés egész végig...és már vége is az óra csörög.