Az első hibám az volt, hogy beszélgetni kezdtem veled. Aztán a második, hogy beléd szerettem. A harmadik, hogy megbocsátottam a megbocsáthatatlant. Negyedszerre, megint megbocsájtottam. Aztán szakítottam. ( Ez volt az első jó döntés), de aztán jött az ötödik rossz, hogy egy hét után visszafogadtalak. Hatodik, még jobban megszerettelek. Aztán a bizalom hiányában megint szakítottam (Második jó lépésem volt ez.) Majd jött a hetedik hiba, hogy 1 hónap után ismét megjelentél. Nem volt még semmi csak néha egy-egy csók aztán a nyolcadik hiba, hogy elutaztam, a kilencedik, hogy haza is jöttem, mert ebből már adódott is a tizedik hiba, hogy hiába voltál mással, hagytam, hogy velem is legyél. Majd párszor jó döntéseket hoztam és ellöktelek, de te mindig visszatértél. Így hát kb. a tizenötödik hibám az volt, hogy 1 év oda-vissza játék után teljesen visszaengedtelek. Aztán pár hónap után megint egy jó döntéssel véget vetetettem az egésznek. Azt mondtam végleg. Úgy is gondoltam, mert egy újabb jó ötlettel vezérelve mással jöttem össze majd kiderült, hogy ez is csak egy tizenhatodik hiba volt... a tizenhetedik az volt, hogy egy iskolába kerültünk. A tizennyolcadik, hogy újra beszéltünk. A tizenkilencedik, hogy újra találkoztunk. A huszadik, hogy megint éreztem a régi jót. A huszonegyedik, hogy engedtem a csábításnak. Majd végül majdnem elkövettem a huszonkettediket mikor te közbe léptél és más mellett maradtál. Így megakadályoztad a történet végét vagyis csak a gyorsabb verziót választottad, mert a te lezárásod elpattintott bennem valamit. Valamit ami eljuttatta a szívemhez is, hogy NEM VAGYOK JO-JO AMIT IDE ODA RÁNGATSZ!