Csak te vagy ki megért. Csak te vagy ki igazán elfogad. Csak te vagy ki valaha így szeretett. Csak te vagy ki tökéletes, de mégsem nekem való. Még most is megfejthetetlen relytély miért vagy egyszerre tökéletes és mégis romlott. Fáj minden nap kimondani felkeléskor, hogy akkor sem mondhatok neked igent. Folyton szívembe mar valami mikor szemedbe mondom. : Nem, hagyj békén. De minden nap meg kell tennem, mert tudom mi együtt nem vagyunk jók. Lehet mi úgyérezzük annál jobb nincs ha te meg én... de van hogy az idő lejár és más embereknek jön el az idejük. Talán ez történik velünk is. Talán könnyebb lenne ha nem látnálak nap mint nap... Nem tudom pontosan mitől lenne jobb, de nem is érdekel, mert ha ez az idő elmúlik köztün... boldogok lehetünk talán. Tudom, hogy azok leszünk! Talán külön, talán együtt, de nem most.