Azt hittem élhetünk úgy, hogy mások álmait nem törjük össze. Azt gondoltam képesek vagyunk egymás taposása nélkül tovább jutni... de ahogy telnek az évek rá kell jönnöm nem lehet mindent barátságos mosollyal enni. Van amelyik vigyort vérontás követi...de nem tehetünk róla vagy ellene. Ez meg van írva. Az emberiség kegyetlen és a legrosszabb, hogy néha észre sem vesszük... Észre sem vesszük, hogy kik egykor fogták a kezünk már eltapostak minket vagy épp fordítva. Olyan mintha a felnőtté válás egyenlő lenne az érzelmek apszolút kipusztulásával.