2012. szeptember 27., csütörtök

Amikor mellém áll, megdobban a szívem. Mikor rám néz úgy érzem belém lát. Tudja szinte minden titkom, de mikor rájövök a barátságunk megkopott elkap valami rossz érzés...hirtelen leránt egy sötét helyre ahol úgy érzem egyedül vagyok. Majd rám köszön, visszaköszönök s néma csendben állunk egymás mellett támaszkodva. Néma csendben hallgatjuk ahogy a másikunk mással beszél. Egymásnak háttal, majd a csengő hallatára elindulunk...egy percre egymással szembe kerülünk, elköszönünk, de én érzem minden egyes ilyen nappal egyre távolabb kerülünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése