Tudod bármennyiszer kapnál új esélyt ha még a régi lennél...de nem vagy az. A kedvességet és a romantikát kiölték belőled. Nem maradt más csak a taplóság és jeges szív. Így bármennyire is fáj nem tehetek mást, mint, hogy lakatra zárom történelmünk és jó mélyre elásom aztán, majd egy nap ha megöregedtem a kandalló mellett újra előásom és mosolyogva fogom végigpörgetni magam elött a történetet mikor megismertem életem első legfontosabb emberét.