Ahogy az ujjai a zongorán játszottak, szerelmes lettem. Szerelmes lettem a dalba amit játszott. Nem tudtam mi az, de csak becsuktam a szemem és szinte magam előtt láttam a billentyűk mozgását... megnyugtatott. Mindent elfelejtettem míg játszott. Mikor abba hagyta mág csukva hagytam a szemem, de tudtam, hogy rágyújtott. Éreztem a cigaretta szagát, és szinte hallottam ahogy beleszívott a cigibe. A zene teljesen megnyugtatott és csak irigykedni tudtam bárcsak én is elvarázsolhatnám vele az embereket. 

Szemei valami természet feletti erővel ruházták fel Őt. Akárhányszor rám nézett elfelejtette velem, hogy Ő tilos nekem. Egy pillantásába került, hogy elérje ne számítson más csak Ő. Míg meg nem ismertem... A szemek mögött csupán egy olyan ember volt, ki felfogta hatalmát és kihasználta. Mikor megismertem szemeinek ereje megkopott, s olyan volt, mintha kiszívták volna belőlük a ragyogást, pedig csak az én szívemből tűnt el a csillogás. Másnak láttam, mert úgy akartam. Azt akartam, hogy más legyen, de minden színész leveti műsor után jelmezét....