Eddig üres szavakat mondtam és kaptam, de rájöttem miért. Hisz azt kapom amit én adok és ha nem teszek valamit örökre csak az ígéreteket kapom és tettet semmit se. Nem tarthatok attól vajon  jó vagy rossz lépést tehetek. Nem tehetek mást csak valamerre lépek merre a szívem visz s amíg jókedvű vagyok addig azon maradok. Elvégre ha egy helyben állok sosem jutok el sehova. Nem várhatok egy állomáson, hogy hátha valaki arra vetődik. Fel kell vennem a bőröndöm és a következő állomás felé indulnom.!

Amikor fényképezek boldog vagyok. Nem számít, hogy tárgyat vagy személyt. Csupán az van bennem, hogy így megmutatok valamit belőlem valamit abból ahogy látom a világot. Az által eljuttatok valamit a világhoz amit ők nem élhetnek meg, mait ők nem láthatnak, mert mindenki más szemmel lát. Mégis olyan jó megnyomni a gombot és tudni megörökítettem valamit. Tudni, hogy ez engem tükröz vissza. Tudni, hogy az a kép egy pici rész belőlem.