A bajok csak gyűlnek felettünk és nem adjuk ki magunkból és egyszer csak úgy villámként csap be. Veszekedés lesz a vége és mindenki könnyekben tör ki, de ez csak jó. Mielőtt azt hinnétek nem vagyok őrült aki szeret sírni, de ha nincs vita akkor nincs hallgatás és nincs kibékülés. Pedig az ember béküléskor jön rá igazán mennyire fontos neki a másik és mekkora hülyeségeken és pitiáner dolgokon tudnak háborút szítani. Persze megígérjük, hogy több nem lesz, de ezt garantálni nem lehet, mert e tökéletes kapcsolat is haragon alapszik, mert valaki mindig enged és akkor már a másik is tudja, hogy van olyan akire bármikor számíthat.  : )