Nekem a szüleim azt mondták ha kapok valakitől egy második esélyt azt mindennél jobban becsüljem meg, mert harmadik már semmiképp sem jár. Így én is adtam második esélyt, de buta voltam, mert adtam harmadikat is pedig anya is megmondta az senkinek sem jár. Aki nem becsüli a másodikat az sosem fog megváltozni...és igaza lett. Csupán kihasználta, hogy kapott még lehetőséget, de nem, hogy javult volna csak még rosszabb ember lett. Elérte, hogy szeretetem iránta mély gyűlöletté változzon. Mégis hány ember képes erre? Aki képes rá az pedig még is miért? Miért jó az ilyennek, hogy mások életét derékba töri és kegyetlenül tovább sétál? Az ilyenek mikor kapják meg az élettől a pofont? Az önző emberek kik csak magukat szeretik mikor maradnak egyedül? égis mikor kapják vissza azt a sok rosszat mit okoztak?