így visszagondolva rájövök, hogy fejben mindig tudtam, hogy mikor sétálok csapdába, de Ő a szívemet manipulálta, így mindig azt követtem. Pedig semmi sem fogható ahhoz az érzéshez, hogy a kezedbe veszed az irányítást, kiállsz magadért, majd hátat fordítasz és bevágod az ajtót. Büszkeséggel tölt el és azt érzed az egész világ a tiéd és végre nem jön semmi olyan érzés ami a padlóhoz vágjon. Vannak akik magánynak hívják, de nálam marad csak szabadság.