Tényleg olyan elcsépelt már a virág és az udvariasság? Miért hal ki lassan a férfi nép? Miért lép helyükbe az éretlen kisfiússág?  Pedig egyszer úgy szeretnék egy behozott kávéra ébredni. Úgy szeretnék vacsorára menni, kiöltözni és egy éjszakán át csak beszélgetni... de már nem ez a módi. Nincs randi csak egy sors bemutatkozás majd már is az ágyban kötnek ki. Hová tűnnek a szavak mik kedvesek az embernek? Miért veszik át a helyüket a sablon dumák? Hova fajul ez még tovább...? Nem kap az ember más semmi szépet, hisz nem csak az a szép amit pénzen vehetünk. Inkább legyen egy csokor rózsám az íróasztalomon, mint gyémánt a nyakamba...