Te és én 10 év múlva:

  Te 27 leszel.
  Én 26.
  Te egyedül ülsz majd egy poros bárban a pultnál cigaretta füstbe burkolózva és tömény alkoholba fojtva rég elveszett álmaid, mit a pultosnak minden éjjel elmesélsz félig részegen.
  Én  az egyetemi diplomámat veszem át.
  Te egyedül töltöd minden napod.
  Én minden nap mosolyogva köszöntök mindenkit.
  Te visszagondolsz a gimnáziumra, hogy az volt a fénykorod.
  Én előre nézek, hogy tovább haladjak álmaim felé, de a múltam sem árnyékolja be a jelenem.
  Te valamelyik cég irodájában papír munkákkal töltöd a munka időd.
  Én pedig amit mindig is akartam pszichológusként kezelem azokat kik úgy kezdték, mint te.
  Te egyedül leszel.
  Én pedig mindenkivel.
Látod ez lesz az örök különbség köztünk. Te mindenkit eltaposol magad mellől én pedig örökre megtartom kikre számíthatok. De nem árulom ezt mind el neked, meg tartom magamnak s inkább megnézem míg egyedül rájössz.